Világkép

Béklyóba fogva ébredek
Pedig nem vagyok megkötözve.
Életem a béklyó, amit
Levetni nem merek.

Feldereng egy jövőkép,
Hol fény helyett csak sötétség
Lepi be majd a lelkeket
és a gonosz ural a jó helyett!

Refr.:
Menekülnék, de nincs hová!
A világ nem elég széles
Egy szabad elmének.

A lélek érzelmek vihara,
Megzabolázni hiba volna.
Mit ér a világ, ha nincsen káosz,
Hogy az elme rendet csináljon?!!

Miért van az, hogy életet
Csak az élhet, ki lelkeket
Gátlástalanul eltipor
Mert a sajátja örökké haldokol?

A világ szunnyad, a lélek porlad
Míg nem születik oly gondolat
Melyben nem fogant meg az élvezet!
Addig számolom a perceket
mert

Három csepp könnyet ejtek
Minden tönkretett életért,
Mikért képtelenek voltak
Áldozni egy kevés reményt!

Refr.:
Menekülnék, de nincs hová!
A világ nem elég széles
Egy szabad léleknek.

Könnycseppekkel verset írok,
Eléneklem mindig ha sírok
Mert örökké lesznek emberek
Akik gátlástalanul szemetek!

Démonok közt nehéz az élet,
Lehet már, hogy semmit sem érek
Megőrjít az örök magány
Senki sincs kivel megosztanám.

A világot uralják a fegyverek,
A lelkedet ölik nem a testedet!
Hiába futsz el nincs menekvés,
Elborít ez a fájdalmas érzés!

Mindig ugyanoda érek vissza
Tizenhárom lélek elsírja,
Hogy a halandó lét csak szenvedés
Semmi sincs miért életet élj!